|
Két év hűségidővel, két fél között létrejött szolgáltatási szerződés
esetében, egy év után, a T-Mobile egyoldalúan megemelte a szolgáltatás
díját, és erről, a személyesen megkötött szerződések szerződőit nem
értesítette személyesen, Arra hivatkozik, hogy a Népszabadságban, két
egymást követő napon is közzétették, valamint a honlapjukon is elérhető
volt az információ...
Két év hűségidővel, két fél között létrejött szolgáltatási szerződés
esetében, egy év után, a T-Mobile egyoldalúan megemelte a szolgáltatás
díját, és erről, a személyesen megkötött szerződések szerződőit nem
értesítette személyesen, Arra hivatkozik, hogy a Népszabadságban, két
egymást követő napon is közzétették, valamint a honlapjukon is elérhető
volt az információ.
Álláspontom szerint nem elegendő, ha a szolgáltató két egymást követő
napon közzéteszi, valamely (vagy olvasott, vagy nem olvasott)
napilapban, illetve honlapján a díjemelés bekövetkeztét és mértékét.
Erre, a lényegében egyoldalú szerződésmódosításra külön kell (vagy
kellene), a figyelmét felhívni a másik félnek, vagy valamely más módon
is értesíteni... ez lenne a korrekt és tisztességes, valamint kölcsönös
együttműködésen alapuló eljárás.
Esetünkben, mire az ügyfél a T-Mobile számlájából tudomást szerzett a
díjemelkedésről, már csak külön kötbér megfizetése mellett mérlegelheti
a szolgáltatás megszüntetését. Én úgy gondolom, hogy ez sem
tisztességes és nem fér össze, sem a fogyasztói társadalom igényeivel,
sem pedig a felek egyenrangúságának követelményével.
A T-Mobile Ügyfélszolgálatának az alábbiakban olvasható válaszlevele
szerint, én akkor szereztem a díjemelésről tudomást, amikor azt az
általam ismeretlen napilapban közzétették. Nekem, a fogyasztónak eltér
ettől a véleményem. Szerintem ez így nem igaz, életszerűtlen bárkitől
elvárni, hogy a szolgáltató által preferált újságokat – és azok minden
hirdetését is – olvassa. Ráadásul, még ha kezembe kerülne és olvasnám
is, szerintem ez még nem jelenti azt sem, hogy megértettem és bele is
egyeztem a szerződésmódosításba. Ez okból, úgy vélem nem is lehet az
ellen kifogása, hogy a fogyasztók széles rétegeit tájékoztassam arról,
hogy
- amennyiben hűségnyilatkozatot írnak alá, az nem azt
jelenti, hogy csak a szerződésben meghatározott díjat köteles fizetni a
hűségidő alatt.
- a díjszabás módosulásáról akkor szereznek
tudomást, ha azt a szolgáltató valamelyik (előre meg nem nevezett)
napilapban, két egymást követő napon közzéteszi, tehát legjobb, ha
mindegyiket megrendelik a hűségidő tartamára,
- mivel a
honlapjának valamely zugában olvashatóvá tehetik, célszerű előfizetniük
valamely tartalomfigyelő-szolgáltatást a hűségidőre.
Szükséges, hogy fogyasztótársaim megtudják:
A hűség időszaka alatt egyoldalúan bekövetkezett díjemelés, a megkötött
szerződés egyoldalú módosítása a szolgáltató részéről, nem akkortól
érvényesül, amikor azt kifejezetten közlik vele, vagy valóban
elolvassa, esetleg a szerződésmódosítást elfogadja, hanem akkortól,
amikor - akár a tudomására jutás nélkül azt, esetleg általa nem
olvasott - napilapban, honlapon hirdetésként közzéteszik.
Abban azonban bizonyos vagyok, hogy a fogyasztónak erről a
kiszolgáltatott helyzetről tudomást kell szereznie ahhoz, hogy
eldönthesse: akar-e az ilyen gyakorlatot folytató (és levelében ezt
bátran fel is vállaló) szolgáltatóval szerződést kötni, és van-e
bátorsága, netán kedves, hajlandósága ilyen feltételek mellett,
bármekkora hűségidőre elkötelezni magát. És csupán egy személyes megjegyzés: arra nem válaszolt a szolgáltató,
hogy miként fizeti vissza, vagy írja jóvá az eddigi túlfizetéseimet
(mely 8.400 Ft-ot tesz ki), tekintettel arra, hogy a számláimat
csoportos beszedési megbízás alapján az emelt összegben (beszámítás
nélkül) szedi le a számlámról úgy, hogy sem a beszámítás, sem a
beszedés tekintetében rendelkezési jogom nincs."
Ezt követően a Nemzeti Hírközlési Hatóság Ügyfélkapcsolati és
Tájékoztatási Osztálya 2010. július 21-én kelt levelében érdeklődött
arról, hogy a szolgáltató a panaszlevélre válaszolt-e már, valamint az
alábbi tájékoztatást nyújtotta:
"A szolgáltató az általános szerződési feltételeket az elektronikus
hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (Eht.) 132. (2) bek.-ében
meghatározott esetekben jogosult egyoldalúan módosítani. A szolgáltató
értesítési kötelezettségének az Eht. 144.§ (2) bekezdésében foglaltak
szerint a következő módon tehet eleget:
a) az előfizető közvetlen, írásbeli értesítésével (értesítés levélben);
b) elektronikus levélben;
c) egyéb elektronikus hírközlés útján; vagy
d) az értesítendő előfizetők körétől függően országos vagy megyei
napilapban legalább két alkalommal feladott közlemény útján, amellyel
egyidejűleg a szolgáltató köteles az értesítést az ügyfélszolgálatán is
közzétenni. "
"Megértjük, hogy a szolgáltató által történő egyoldalú módosítás nem
elfogadható az Ön számára, de a hatályos jogszabályok alapján a
szolgáltató megteheti, hogy a fenti módon egyoldalúan módosítja a
szerződést. "
A hatósági válasz egyértelműen a "lerázást" szolgálja, zárómondata
pedig valamelyik manager-tanfolyam szóróanyagában szereplő formamondat
megfelelő átalakításával született. A hatósági intézkedés, vagy
felülvizsgálat szándéka, illetve megvalósítása nélkül, az ügyfelet
megpróbálja megnyugtatni, és befogadóvá tenni a felügyeleti hatóság. A
hatóság a szolgáltató szerepébe bújva, a pszichés kezelés módszerét
választja. Ezért azt gondolom, szükséges lenne felkérni egy
pszichológust, hogy vizsgálja meg, melyik feltétel alapozta meg az
áremelést. A szolgáltató ugyanis nem tudja megjelölni, hogy az
Eht.132.§ (2) bekezdésének melyik pontja tette lehetővé az áremelést, a
felügyeleti hatóság nem kérdezte és nem is vizsgálta ugyanezt.
Elégségesnek találta, hogy megállapította, hogy a ténylegesen,
jogszabályi lehetőség nélkül megvalósított áremelésről (az egyébként
határozatlan idejű szerződésekre tervezett és kialakított) törvényi
szabályozásban megfelelő módon értesített, ezért jogszerűnek
minősítette a törvényi szabályozással ellentétes áremelési döntést. A
határozatlan időre kötött távközlési szolgáltatási szerződések ugyanis
(az Eht.132. § (2) bekezdése alapján csak az alábbi esetekben
módosíthatók egyoldalúan:
a) az egyedi előfizetői szerződésben vagy általános szerződési
feltételekben foglalt feltételek bekövetkezése esetén azzal, hogy -
amennyiben jogszabály vagy elektronikus hírközlésre vonatkozó szabály
másként nem rendelkezik - a módosítás nem eredményezheti a szerződés
feltételeinek lényeges módosítását;
b) jogszabályváltozás vagy hatósági döntés indokolja; vagy
c) a körülményekben bekövetkezett lényeges változás indokolja
A szolgáltatás és az ellenszolgáltatás a Ptk. Szabályai szerint a két
leglényegesebb, és kötelezően a szerződésben rendezendő kérdése bármely
szerződéses jogviszonynak. Így tehát megállapítható, hogy az a./ pont
alapján semmiféleképpen nem módosítható egyoldalúan az árra vonatkozó
szerződéses feltétel. De tekintsünk el ettől az apróságtól, és vegyük
úgy, mint a szolgáltatás ára nem lenne lényeges feltétel (miközben a
törvény szerint még a szolgáltatás minőségében beállott egyes
változások is lényeges feltételnek tekintendők). Sem az egyedi
előfizetői szerződés, sem az általános szerződési feltétel nem
tartalmazza azokat a feltételeket, amelyek bekövetkezése esetén a
szolgáltatás ára, a hűségidőn belül egyoldalúan emelhető. Ez a pont
tehát alapvetően az ellenszolgáltatás lényegességére tekintettel, de
másodlagosan az áremelés feltételeinek meghatározására tekintettel
semmiképpen sem volt alkalmazható. Sem jogszabályváltozást sem hatósági
áremelést nem ismertetett a T-Home, a körülményekben bekövetkezett
lényeges változásokat kimutatni nem tudta (ami egyébként a hűségidő
határozott jellegére tekintettel egyébként is életszerűtlen lenne).
Az áremelés jogszerűségének vizsgálata nélkül tehát a felügyeleti
hatóság sajnálkozásának adott hangot, és megállapította, hogy
jogszerűen emelte az árat a T-Home, mert az értesítési
kötelezettségének megfelelően tette eleget. Nézzük csak! Tehát egy
törvény ellenében született döntést jogszerűvé tesz az a tény, hogy a
közlése úgy történt, ahogyan a jogszerű döntésekének történnie kell?
Tehát bármely jogszerűtlen határozat jogszerűvé válik attól, hogy
szabályszerűen kézbesítették? Szabályszerű kézbesítés, vagy értesítés
esetén jogorvoslatnak helye nincs? A semmis döntések is jogerőre
emelkedtek?
Jaj Neked, kiszolgáltatott fogyasztó! Egy szolgáltatási szerződésben a
szolgáltatóval szemben semmiféle segítségre nem számíthatsz, jobban
jársz, ha a hatósággal kerülsz szembe, hiszen ott még jogorvoslati
fórumok is rendelkezésedre állnak.
Tisztázzuk az alapvető dolgokat:
- Kifogásom elsődlegesen arra irányult, hogy az áremelés
(különösen a hűségidőre is tekintettel) törvénysértő volt, és az így
elhatározott áremelésről
- Nem szereztem tudomást az áremelésről. Utóbbi kérdés csak azért lényeges, mert
- A
szerződéstől való elállási jogom a tudomást szerzéssel nyílik meg
(tehát nem attól számít, hogy kézbesítették, vagy kihirdették, hanem
attól, amikor az ügyfél tudomást szerez róla),
- az Eht.
Szerint csak az értesítés történik meg a törvényben felsorolt módon
(azaz a jogszerűen megállapított módosítás esetén azt kihirdetettnek
kell tekinteni), nem pedig a tudomást szerzés. Ennek ellenére, a
hatóságok nem vizsgálták, hogy mikor szereztem arról tudomást, az ÁSZF
szabályt figyelmen kívül hagyva elegendőnek tartották, hogy engem arról
értesítettek, ettől számított idő elteltével elvesztettem a jogomat a
szerződés megszüntetésére. Álláspontom szerint ezért is alapvetően
tisztességtelen a szolgáltató eljárása, és az, az ÁSZF szerint sem
alkalmazható.
A hűségidő alatt az egyik fél nem szüntetheti meg a szerződést,
különben tetemes kötbért fizet. Ez a kötelezettség egy olyan többlet,
amelyet az Eht. nem tartalmaz, ezért is tartja elegendőnek, az ÁSZF
módosításának közzétételére, az általa felsorolt módokat. A hűségidő és
kötbérkötelezettség vállalásával a szolgáltatást igénybe vevőnek eszébe
sem jut, hogy a hűségidő a szolgáltatóra semmiféle
többletkötelezettséget nem ró, és a hűségidő alatt éppúgy bármikor
emelheti az árakat, mint a határozatlan idejű szerződéseknél. Erre
egyébként nem csupán az áremelés feltételeinek leírásával, de
egyáltalán sem figyelmezteti sem az egyedi szerződés, sem pedig az
ÁSZF, ezért nem is számít ilyenre (mert úgy tűnik, ezt az új
gyakorlatot most még kis összegben, a módszer bevezetését, és a
megtámadásra jogosult hatóságok szemhunyását követően azonban nagyobb
összegekben is alkalmazható).
Itt következik be a második buktató: a kötbérkötelezettséget az egyedi
szerződés (is) tartalmazza, ezért a fogyasztó azt hinné, hogy ez a
többlet teremt annyi biztonságot számára, hogy akkor a
kötbérkötelezettség ideje alatti változásokról tudomást szerezhet és
eldöntheti, hogy ilyen feltételekkel is vállalja-e a szerződést. Mert
alapvetően abból indul ki, hogy egyenrangú fél. De ebben téved a
legnagyobbat: ő aláír valamit, konkrét többletet vállal és ez őt köti.
A másik fél semmiféle többletet nem vállal, ezért őt semmi sem köti,
ezért ha fű alatt az aláírásával hitelesített feltételt módosítani
akarja, meg kell találnia a módját arra, hogyan zárhatja ki a másik fél
tiltakozását. És meg is találta: úgy kell kihirdetni, hogy az
jogszerűnek tűnjön (általában), de mégse szerezzen tudomást róla a
speciális kötelezettségekkel terhelt fogyasztó. Értesítettük is, de ne
is szerezzen róla tudomást... Mint a mesében.
Így azután a kézbesítés megtörténik (a "tudomást szerzés" nem, pedig az
ÁSZF a tudomást szerzéshez köti a szerződéstől való elállás jogát). A
hatóságok ezt sem vizsgálják, hanem megállapítják, hogy az Eht. szerint
megfelelően történt az értesítés és nem vizsgálják, hogy arról a
fogyasztó mikor szerzett tudomást, tehát az elállási joga mikor nyílt
meg). És ami a hab a tortán: hogy ekkortól kezdve nem kíván élni a
hatósági jogosítványával sem (amelynek értelmében határidő nélkül is
megtámadhatja a tisztességtelen ÁSZF szabályt, valamint az áremelés
törvényességét is vizsgálhatja), hanem sajnálkozását fejezi ki és
szentesíti a fogyasztó csőbe húzását és jogvesztését.
Hiába: két mércével mérünk. Az ügyféli kötelezettségek szó szerint
értendők az egyedi szerződésből, a szolgáltatói kötelezettségek azonban
a hasonlóság elvén, az ÁSZF-ből magyarázhatók, ha úgy kívánja a
szolgáltatói haszonszerzés. Ha ezzel ellentétes érdekek vezetnek a
szolgáltató hasznára, akkor az ügyféli jogokra a törvényi
kötelezettségeket is elegendő alkalmazni, azonban a hasonlóság elvén, a
szolgáltató érdekében bármiként magyarázhatók, de a szolgáltatót
megillető jogokat maradéktalanul gyakorolhatja, akár törvényi általános
szabály, akár ÁSZF, akár az egyedi szerződés tesz róluk említést.
Álmodom egy olyan világról, ahol
- a szolgáltatót éppúgy köti a tisztességes és jóhiszemű
eljárás kötelezettsége, mint a fogyasztót: ha kötbérkötelezettséget ír
elő, akkor ennek időtartamára ő sem módosítja a feltételeket, ha mégis
erre kényszerül, erről értesíti a fogyasztót, mert valóban korrekten
azt szeretné, ha a fogyasztó dönthetne arról, hogy ilyen feltételekkel
is tudja-e vállalni a kötelezettségét,
- a hatóságok a jogszabályi helyek idézését követően azt is megvizsgálnák, hogy azoknak valóban megfeleltek-e a történtek,
- és a fogyasztók védelmére létrehozott sok-sok szervezet közül legalább néhány szót emelne
- az
olyan ÁSZF ellen, amelyek indokolatlan és egyoldalú
többletkötelezettségeket rónak az egyik félre, miközben a másik fél
valamennyi reális megtámadási lehetőségét kizárják (illetve az
általános szabályok szerint teszik lehetővé annak kizárását),
- és az olyan gyakorlat ellen, amely tisztességtelen piaci magatartásforma kialakítását szolgálja.
Ja! És ahol a fogyasztó túlfizetése nem kamatozik a szolgáltató
számláján, miközben a hűségidő alatti áremelést többletelőírással
érvényesíti! Hogy az egyedi esetben is hangot adhassak álmomnak. Forrás: www.akontroll.hu 2010.09.20. |